Eliminációs diéta lépésről lépésre - Hogyan derül ki, mire allergiás a kutya?

Az ételallergia és az ételintolerancia felismerése azonban egyáltalán nem egyszerű, mert a tünetek sokfélék lehetnek, ráadásul más betegségek is könnyen utánozhatják őket. A valódi kiváltó ok pontos meghatározására az egyik leghatékonyabb módszer az úgynevezett eliminációs diéta, amely egy tudatos, lépésről lépésre felépített folyamat.

Ez a módszer nem gyors, és türelmet igényel, de hosszú távon segíthet megtalálni azt az egy vagy több összetevőt, amely panaszokat okoz – és így lehetővé teszi, hogy a kutya végre tünetmentes, kiegyensúlyozott életet éljen.

Mikor gyanakodhatunk ételallergiára vagy intoleranciára?

A kutyák ételallergiájának tünetei jellemzően fokozatosan alakulnak ki, és sokszor elsőre nem is tűnnek komolynak. Sok gazdi úgy gondolja, hogy a vakarózás vagy a hullámzó emésztés csak átmeneti jelenség. Pedig ezek a leggyakoribb figyelmeztető jelek. Ételtúlérzékenységre utalhat például a gyakori fülgyulladás, a szőrhullás bizonyos területeken, a bőr pirossága, a korpásodás vagy a visszatérő hasmenés.

Fontos tudni, hogy az ételallergia immunválasz eredménye, míg az ételintolerancia inkább az emésztőrendszer túlérzékenysége. A kettő tünetei nagyon hasonlók lehetnek, ezért a pontos diagnózis felállításához nélkülözhetetlen, hogy a gazdi következetesen figyelje a változásokat.

Miért nem elég egyszerűen „tápot váltani”?

Sokan úgy gondolják, ha valami baj van az aktuális táp összetételével, elég egy másik márkára vagy ízre váltani. Ez azonban ritkán hoz tartós eredményt. A legtöbb tápban sokféle fehérje, gabona, növényi kivonat és adalék található. Ha találomra váltunk, jó eséllyel ugyanaz az allergén egy másik formában ismét bekerül a tálba, és a tünetek folytatódnak.

A hatékony megoldás az, ha a kutya szervezete minél kevesebb változóval találkozik. Ezt biztosítja az eliminációs diéta, ahol kizárólag olyan összetevőket adunk, amelyekkel a kutya nagy valószínűséggel még nem találkozott.

A módszer lényege: egyszerűsíteni mindent

Az eliminációs diéta alapja az a logika, hogy ha a kutya csak egyetlen fehérjét és egyetlen szénhidrátforrást kap, sokkal könnyebb megfigyelni, hogyan reagál a szervezete. A receptúra nagyon letisztult, nincs benne többféle hús, gabona vagy növényi kivonat. Ezzel minimálisra csökkentjük annak az esélyét, hogy rejtett allergénnel találkozzon.

A diétás tápok általában monoprotein alapúak, vagyis csak egyféle fehérjét tartalmaznak, például bárányt, halat, nyulat vagy lovat. A szénhidrátforrás jellemzően burgonya, édesburgonya vagy rizs, mivel ezek kíméletesek az emésztőrendszerhez, és ritkán okoznak érzékenységet.

1. lépés: az állatorvosi vizsgálat

Mielőtt bármilyen étrendi változtatásba kezdenénk, ki kell zárni a hasonló tüneteket okozó egészségügyi problémákat: a bolhafertőzést, a környezeti allergiákat, a parazitákat vagy egyéb fertőzéseket. Ha az állatorvos úgy látja, hogy valóban étel is lehet a kiváltó ok, akkor megerősíti, hogy érdemes eliminációs diétát indítani.

Ez az a pont, ahol érdemes átgondolni, mit evett a kutya az elmúlt években, hogy ki lehessen választani egy olyan fehérjét, amellyel még nem találkozott.

2. lépés: a diéta elkezdése – csak egyetlen táp engedélyezett

A diéta kezdete után a kutya kizárólag a kiválasztott eledelt eheti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs jutalomfalat, nincs maradék az asztalról, nincs kóstoló séta közben, és semmilyen más táp, snack vagy rágóka sem kerülhet a szájába, csak az, amit a diéta előír. Egyetlen apró eltérés is torzíthatja az eredményeket, ezért ez az időszak következetességet kíván.

A diéta időtartama általában hat-nyolc hét, de vannak kutyák, akiknél csak tíz-tizenkét hét után mutatkozik egyértelmű javulás.

3. lépés: megfigyelés – a tünetek lassan csillapodnak

A következő hetekben a gazdi feladata, hogy megfigyelje a változásokat. Az ételallergiák többségénél a bőrtünetek fokozatosan enyhülnek: a vakarózás csökken, a bőr gyulladása mérséklődik, a fülgyulladások ritkulnak, a szőrzet állapota javulni kezd. Emésztési tünetek esetén a széklet rendeződik, a puffadás csillapodik, és megszűnik az időszakos hányás.

Fontos tudni, hogy a változás nem egyik napról a másikra következik be. Érdemes naplót vezetni: mikor volt jobb a bőr állapota, mikor javult a széklet, milyen napokon volt nyugtalanabb a kutya. Ezek a későbbiekben nagy segítséget nyújtanak.

4. lépés: a provokáció – visszatesztelés óvatosan

Ha a diéta végére a tünetek jelentősen csökkennek vagy teljesen megszűnnek, akkor jön a következő fontos fázis: az allergén felderítése. A provokáció során egyetlen korábbi összetevőt visszavezetünk a kutya étrendjébe, majd néhány napig figyeljük a reakciót. Ha a tünetek újra megjelennek – például a kutya vakarózni kezd, piros lesz a bőre, hígul a széklete –, valószínűleg sikerült megtalálni az allergént.

Ez a folyamat lépésről lépésre ismételhető más összetevőkkel is, amíg teljesen egyértelművé nem válik, mely fehérjék vagy szénhidrátok okozzák a panaszokat.

5. lépés: a hosszú távú étrend kialakítása

A sikeres eliminációs diéta után világossá válik, milyen összetevőket kell kerülni, és melyek azok, amelyeket gond nélkül fogyaszthat a kutya. Innentől kezdve a gazdinak már sokkal könnyebb dolga van: olyan tápot kell választania, amely nem tartalmazza az allergéneket, ugyanakkor teljes értékű és megfelelő tápanyagarányokat biztosít.

Sok gazdi a diéta után is ragaszkodik az egyszerű, monoprotein, hipoallergén vagy gabonamentes tápokhoz, mert ezekkel minimális a kockázata annak, hogy a panaszok visszatérjenek.

Miért éri meg kitartani?

Az eliminációs diéta valóban időigényes, de egyetlen más módszer sem ennyire megbízható. Ha pontosan ismerjük, mire érzékeny a kutya, könnyedén elkerülhetjük az allergéneket, és hosszú távon megszüntethetjük a visszatérő panaszokat. Sok kutya életminősége óriásit javul: a bőre tisztább, a szőre fényesebb lesz, az emésztése rendeződik, és a viselkedése is nyugodtabbá válik.

A türelem tehát meghozza a gyümölcsét – az eliminációs diéta pedig az egyik legfontosabb eszköz ahhoz, hogy kedvencünk valóban azt az étrendet kapja, amely a számára legbiztonságosabb és legegészségesebb.